BOHÉM |
Ma dorbézoltam. Levest ettem, |
salátát is rendeltem, és |
mit otthagytam az étteremben, |
majdnem egy heti fizetés. |
Elég volt már a zsemle és sajt! |
Hej, így mulat egy magyar úr! |
Halhatatlan lelkesedés hajt |
merészen élni, pazarul. |
Különös táj az ember arca, |
különös őserdő a szív. |
Nekem nem kell a napi hajsza, |
az emelkedő pályaív. |
Untatnak az ostoba számok, |
a pénztárkönyvek gondjai. |
Bár jól tudom: mit futok, ámok, |
nem akarok beosztani. |
Uram, a torkolat-öbölnél |
mint cethal hánykolódom én. |
Mielőtt magadhoz ölelnél, |
hadd legyek tékozló bohém. |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2001. |