BOHÉM

Ma dorbézoltam. Levest ettem,

salátát is rendeltem, és

mit otthagytam az étteremben,

majdnem egy heti fizetés.

Elég volt már a zsemle és sajt!

Hej, így mulat egy magyar úr!

Halhatatlan lelkesedés hajt

merészen élni, pazarul.

Különös táj az ember arca,

különös őserdő a szív.

Nekem nem kell a napi hajsza,

az emelkedő pályaív.

Untatnak az ostoba számok,

a pénztárkönyvek gondjai.

Bár jól tudom: mit futok, ámok,

nem akarok beosztani.

Uram, a torkolat-öbölnél

mint cethal hánykolódom én.

Mielőtt magadhoz ölelnél,

hadd legyek tékozló bohém.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2001.