ElőzőKövetkező
 
        BOHÉM
 
Ma dorbézoltam. Levest ettem,
salátát is rendeltem, és
mit otthagytam az étteremben,
majdnem egy heti fizetés.
 
Elég volt már a zsemle és sajt!
Hej, így mulat egy magyar úr!
Halhatatlan lelkesedés hajt
merészen élni, pazarul.
 
Különös táj az ember arca,
különös őserdő a szív.
Nekem nem kell a napi hajsza,
az emelkedő pályaív.
 
Untatnak az ostoba számok,
a pénztárkönyvek gondjai.
Bár jól tudom: mit futok, ámok,
nem akarok beosztani.
 
Uram, a torkolat-öbölnél
mint cethal hánykolódom én.
Mielőtt magadhoz ölelnél,
hadd legyek tékozló bohém.
 

 

 

  Nyitóoldal Versek ABC rendben   Minden jog fenntartva.
Copyright © Kovács Gábor, 2001.
 

 

 

Előző Ki a keretekből Versciklusok Keretes változat Következő