KARRIER

Hogy hol futnak az erővonalak,

a szálak, az összefüggés valódi

hálói a zsongó látszat alatt,

hol lapulnak a valóság csomói,

szüntelenül tapogatom a vak

felszínen át, hogy meg tudjak fogózni

s igazabbra jutni, míg elmarad

a szokvány kirakat, a giccses, ósdi

közhelyvilág. Nem ünnepelnek érte.

Sorsomat a Hivatal szűkre mérte,

éhes árnyékom vacog a falon.

De így vagyok otthon. Nincs panaszom.

Kiléphetek a téren-túli térbe,

és megtalál az örök Irgalom.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2001.