LÓUGRÁS

Tréfás kis halálugrás,

nem játszom meg magam,

akár a lávabogrács,

úgy pöfögök, Uram,

én, a hazátlan árva,

a láthatárra tárva

lenevetek a tájra

csiklandós-csintalan.

Egyszer, bizony, leugrom,

az lesz a jó dolog,

suhanok árkon-bokron

s a fülledt föld forog —

fönn friss fuvalmak fájnak

s ha nem kellek a tájnak,

még jó leszek madárnak

és délre vonulok.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2001.