GYÁRVIDÉK

Nem harapok erre a tájra.

Hej, világ proletárjai,

tünődöm közöttetek járva,

hogy foglak üdvözíteni?

Mint balkezes, riadt és fáradt

műegyetemi hallgató,

már szívből utáltam a gyárat.

Nem vagyok közétek való.

A názáreti ács nevében,

tétovábban, mint egykor ő,

ágál ma itt egy vétve-vétlen

fehérgalléros bűnöző.

Egy csöppet azért megpihentem,

egy csöppet otthon is vagyok,

otthon a kápolnai csendben,

ahol az örökmécs ragyog.

„Mit számít érzelmeid rongya?

A mécs, az meg van gyújtva már.

Nem te haltál meg értük" — mondja

a Názáreti Proletár.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2001.