 | |
| |
| PÁRBESZÉD |
| A sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14) |
| Kerub | Fölismerlek, sötétség szelleme. |
| Világosságnak álcáztad magad, | |
| szót emeltél az elnyomottakért, | |
| az ember jogát írtad lobogódra | |
| s az egyenlőség varázsvesszejét | |
| billegtetted okkult ábráidon, | |
| kétes, parázna lélek. | |
| Szellem | Nem, nem úgy van. |
| Akit te szolgálsz, azt szolgálom én is, | |
| mert minden egy. A komplikált remekmű | |
| egyik színfoltja vagyok én. | |
| Kerub | Hazugság! |
| Egyik színfoltja volnál, hogyha perverz | |
| csigákba nem csavarod tisztaságod, | |
| s szépséged nemcsak álarc. | |
| Szellem | Vetkezem: |
| eldobtam szerep-énem, meztelen láss, | |
| szépség vagyok, teljesség, ősi pompa. | |
| Van még álarcom? | |
| Kerub | Te magad vagy álarc! |
| Valódi lényed mint áttetsző csontváz | |
| rejtőzik, rajta hazugság a hús. | |
| Ismerlek, gyilkos szellem. | |
| Szellem | Ki a gyilkos? |
| Az életet, a fényt szolgálom én! | |
| Fúvó paripák vágtatnak a szent | |
| világszabadság lobogóival, | |
| s a szél, amely ezeket lengeti, | |
| az én vagyok! | |
| Kerub | S a szél a temetőn? |
| Mésszel leöntött tömegsírokon? | |
| Petőfi sírján, amit kár keresni? | |
| Szellem | Jó, én vagyok az is. Az olthatatlan |
| szabadságvágy szele, ha letiporva | |
| nyögök, jeltelen sírokon fuvallok, | |
| remény szele akkor is, szebb jövőé! | |
| Kerub | A szebb jövőé? Nézd a Golgotát! |
| A keresztek közt nem a te szeled fúj. | |
| Szellem | Szolga halál. Nem bírom nézni. Nem kell. |
| Kerub | Nem bírod nézni? Lássad! Szembesítlek. |
| Az ártatlan Vért lásd, ki magzatok | |
| vérét ontod a szabadság nevében. | |
| Szellem | Nem bírom nézni! |
| Kerub | Kényszerítelek. |
| Szabadság kell? Szabadon ment elébe | |
| a Bárány a gyilkos késnek. A Vér, | |
| amit látsz, szabaddá tesz. | |
| Szellem | Jaj, ne, ne! |
| A poklot, a kénköves lángokat, | |
| csak ezt a vért ne. Dúlt bensőm kifordul, | |
| görcsben vonaglik minden porcikám, | |
| zsigereim undort üvöltenek, | |
| lázálom lesz a lét. Ne, ezt a vért ne! | |
| Kerub | Hívlak, örök Igazság! Tiszta fény, |
| ragyogj, mint húsvét hajnalán! | |
| Szellem | Forogva |
| zuhanok a mélységbe, nem találom | |
| önmagamat. | |
| Kerub | Szabadság Lelke, jöjj! |
| Végső Igazság tűzpecsétje, lángolj! | |
| Mert nincs szabadság, csak amit a Vér | |
| szerzett az embernek a Golgotán, | |
| s a Kert, amit lángoló kardom őriz, | |
| megnyílik és átszellemül a Vérben. | |
| Hogy fúj a szél, a szabadság Szele! | |
| Késői eső, lezúdul a Lélek. | |
 |
 |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2003. |
 |
 |
 |
 |
 |