NEM ISMEREK AZ ANGYALOKRA

Nem tudják, milyenek az angyalok!

Szárnyas bébiket, amoretteket,

csinibabákat rajzolnak. Az angyal

félelmetes, gyönyörű és hatalmas

tűzkristály-lénye messze túlesik

képzeletük határán. Azt a hangot

sem ismerik, mely halkan szól naponta

s határozottan: „Ezt tedd”, „Erre menj.”

Mit tudnak az eksztatikus szeráfok

rajongásáról, a Triszágion

küszöbrázó kiáltásáról, omló

lavinájáról, a túláradó

hömpölygésről, mely Istenbe temet?

A templomtornyok angyalát se sejtik,

sem a szentélyek trónállóit, ezret

meg ezret; vagy a fényt, amelyben úsznak!

(És őt se, ki e verset velem írva

lángol, mint a szépszégszomj krátere.)

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1999.