Szeretem a nagyvárost. Vénségemre azonban mintha kezdene idegeimre menni a létszám. Gyönyörű az idő, idegenforgalmi szezon van, örvénylik az emberforgatag. Embersávok nyomulnak elő, emberpatakok csordulnak, embergombolyagok hömpölyögnek, emberzuhatagok zúdulnak alá. Nem vagyok képes úgy lépni, állni, megfordulni, irányt váltani, hátranézni, hogy valakit ki ne kellene kerülnöm, vagy valakinek ki ne kellene kerülnie engem. Ó gigászi vadon, engedj mozogni, megállni, lélegzeni, létezni.

Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd...

(Úgy látszik, mostanában Arany-fázisban vagyok.)