az előző (következő) blog folytatása

A csodák tanítása című tananyagról ‒ katolikus szemmel

Felbukkant egy újabb báránybőrbe bújt farkas...Berkecz Franciska SSS és Roska Péter atya írását adom közzé alant. 

 Boldogságórák ‒ kérdések és dilemmák keresztény szemszögből

Reflexió továbbgondolásra ‒ elsősorban keresztény pedagógusok részére

Életem nagyon fontos elemévé vált a dicsőítés. A közösségi alkalmakon 100 éve dicsőítünk, mert tudjuk és tudtuk, hogy a dicsőítés fontos. Igen, de nem értettük, hogy mi az, hogy dicsőíteni és azt sem, hogy miért fontos. Csak csináltuk, ahogy gondoltuk, hogy kell, gitároztunk és énekeltünk a sárga könyvből és máshonnan dalokat , amire nem mondom, hogy nem volt áldott, -szép, kellemes, áhítatos volt. De messze volt attól, amit a dicsőítés valóban jelent.

Ez a vers Gábor atya műve, én csak íródeákoskodtam neki. De mivel hirtelenjében nem emlékezett a saját felhasználónevére , így abban egyeztünk meg, hogy az én blogomba tesszük fel a verset. Megtiszteltetés :) Kérése szerint megosztom a fb-on, ezt a kórházi élményből született friss művét.

A címét én adom neki, mert az nem volt, majd a szerző átírja :) 

2001-, a Silos-i bencés monostor apátjával készült egy interjú, akinek a könyve akkoriban jelent meg és nagy visszhangot kapott. Feltették neki azt a kérdést, ami sok világi emberben felötlik: mi értelme van a kontemplatív életnek, az egész napos imának? Mi haszna van? Akkor nagyon megérintett az apát válasza, mert kimondott egy igazságot, ami bennem volt, csak nem tudtam megfogalmazni: a legszebb dolog a világon énekelni állandóan Istennek arról, hogy Ő milyen gyönyörű.

Jól van, lőjetek le, ha unalmas vagyok. De van egy újabb puzzle darabkám és már megint tűzbe jöttem ettől.