„Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma, – nem volt a Szása csak egy kis cigányleány...” Ez az úttörőktől előszeretettel énekelt dal 10-11 éves koromban mélyen behatolt koponyámba, s szememben megdönthetetlen bizonyítékul szolgált arra, hogx a Szása női név. Brutális sokkot jelentett számomra, amikor kiderült, hogy a Szását környezetemben sokan fiúnévnek tartják, s készek álláspomtjukat életre-halálra védeni. Mielőtt vér folyt volna, utána néztem a jótékony interneten, s megtudtam, hogy a Szása uniszex név, férfiak és nők egyaránt viselhetik. Ha férfinév, az Alekszandr beceneve, ha női név, az Alekszandráé. Kutatásaim közben sikerült az említett dalt lenyomoznom a YouTube-on, ami számos nosztalgiát hozott működésbe zsenge ifjúságomból. Azt is megállapítottam, hogy a jó ritmikájú magyar szöveg aligha egy orosz népdal fordítása, sokkal inkább magyar műköltői alkotás.

Idáig, mint említettem, nem folyt vér. Ám ha már ott tartottam, bóklásztam kevéssé a magyar baloldali ifjúság tábortűzi dalai között. Így fedeztem föl az Ohio c. dalt.

Ez sem orosz népdal. Amerikai ballada, talán még a 19. századból. De ebben a dalban ölnek. A dalnok a szerelmi légyott zenitjén előveszi kését és leszúrja szíve hölgyét. Amennyire ki tudom venni, azért, hogy őutána senki más ne ölelhesse a lányt.

Éjfél utám mentem haza,

ó jaj mit tettem, én ostoba,
megöltem őt, akit szerettem...

Őszintén szólva, csekélyértelmű medvebocs létemre mostanáig azt se tudtam, hogy az Ohio egy folyó. Csak annyit tudtam, hogy az USA egyik államát hívják így. De az állam kapta nevét a folyóról (a „nagy víz" indián nevéről), és nem fordítva. Most már azt is tudom, hogy az Ohio (vagy: Banks of Ohio) egy dal címe, amelynek másik címe ez lehetne: A gyilkos dala.

És a gyilkos dalát a magyar ifjúság meghatottan énekelte. Elolvastam a kommenteket. 30 és 40 év közötti személyek, férfiak és nők, mélységes nosztalgiával emlékeznek vissza a tábortüzekre, amelyek mellett a gyilkos dalát énekelték. Olyan is van: „Anyukám mindig ezt a dalt énekelte.” Emberek! Fiúk! Lányok! Embriók! Homo sapiensek! Ébredjetek fel! Az emberölés romantikáján merengtek, nem egyszerűen egy szomorú dalon. A dal zenéje behízelgő, de attól még nem lesz igaz, hogy ha olyan hangulatban vagyunk, szabad ölnünk! A gyilkosság rettenetes dolog. Nem arra való, hogx elandalodjunk rajta.

Szása! Szása! Véres a kezed!

„Megmondtam én: enyém leszel,
és többé már senki nem ölel.
Vár ránk a part, hív a nagy folyó,
csobban a víz, mély az Ohio...”

Szása! Szása!