Orbán Viktornak van egy képsora a Facebookon, amely az osztrák államelnökkel és az örmény miniszterelnökkel való bécsi találkozóját örökíti meg. E két utóbbi közül egyiket sem láttam még soha, ezért mikor egy ismerős a képsort továbbította, kíváncsian rákérdeztem: „Ez az örmény miniszterelnök? Nagyon örmény feje van.” Nem sejtettem, hogy a képsorhoz való hozzászólásokban őrült politikai vitatkozás folyik, amelybe az én gyanútlan kérdőmondatom is beletévedt. Egy dühödten hazafias hozzászóló ekképp reagált:

„Gabor H.kovacs az örményezéssel, nyilván bolsizsidó entellektüellként VÁLASZTÉKOSAN akar nyilasozni, szálasizni.”

Hogy a H.kovacs milyen szellemeskedést takar, arra mindmáig nem jöttem rá, de bolsizsidóvá történt kinevezésem okára már igen. A nyájas gentleman figyelmét teljesen elkerülte, hogy Viktor az örmény miniszterelnökkel találkozik, és azt hitte, Orbánt „örményezem” (Szálasi Ferenc örmény felmenőire célozva). Nem, én az örményt örményeztem. Mély rokonszenv fűz a sokat szenvedett örmény néphez, nagyon szeretem a gyönyörű örmény liturgiát, és érdekel a szovjet diktatúrától fölszabadult örmény nemzet sorsa, jövője, valamint az örmény egyház viszonya a katolikushoz. A képek alapján azóta eldöntöttem, hogy a két személy közül, akikkel Orbán Viktor ebben a képsorban találkozik, a második az örmény kolléga, Tigran Sargsyan. Azért kérdeztem, mert akkor még nem tudtam. Úgy látszik, túl bonyolult lett a világ ahhoz, hogy föltételezzük: valaki azért kérdez valamit, mert nem tudja. Vagy talán nem is a világ... A gyűlölet módosítja az agytekervényeket?

Aki Zsebpagoda c. blogomat olvassa, tudhatja, mi a politikai álláspontom, és mi a véleményem Orbán Viktorról. Számomra egyébként a bolsi és a zsidó nem azonos. A bolsiságot utálom, a zsidóságot szeretem. Tényszerűen egyik se vagyok, viszont gyűjtöm a címeket. Voltam már zsidóbérenc, aljas liberális kutya és nemzetáruló féreg. Most újabb kinevezést kaptam, kíváncsi vagyok, hány lesz még.