Nem tudom, mit kerestem éppen a keresőn, de egyszercsak rácsodálkoztam egy magyar nyelvű blogra. A blogger azt fejtegette, hogy a zsidók föl fogják adni a jelenlegi Izrael államot és helyette Kelet-Európát özönlik el. Hasonlót ostobaságot már Csurka egy interjújában is olvastam. Az elvakult antiszemitáknak fogalmuk sincs, mit jelent a zsidóságnak az Erec, a Föld, és Cion (Sion), Jeruzsálem városa. Utolsó csepp vérükkel is megvédik. Az izraeli himnusz, a Hatikva szövege prózai fordításban így hangzik: „Amíg csak él vágy egy zsidó szívben, és amíg kelet határáig csak egy szem is néz Cion felé, nincs veszve a remény, kétezer esztendő reménye, hogy szabad nép lehetünk saját földünkön, Cion és Jeruzsálem földjén.” Megrendítő látni, ahogy a keménykötésű izraeli focisták éneklik himnuszukat egy nemzetközi meccs előtt Londonban. Sok más Hatikva-videó is van a You Tube-on.

De tulajdonképpen nem erről akarok írni. A blogon hozzászólások is vannak. Többnyire lelkes hazafiaktól, akik hősiesen készülnek megvédeni hazánkat a zsidó invázió ellen. Talán csak egy józan ember vitatkozik velük. Kialakul egy vita arról, hogy legyőzhetetlen-e az izraeli hadsereg. Egy hős honfi kijelenti, hogy ő csúzlival is kész harcbaszállni, persze acélgolyókkal. Ebben az a vicc, hogy nem vicc. No persze ő se gondolja, hogy repülők és rakéták ellen a csúzli ütőképes volna, csak elszántságát akarja szemléltetni, és ezt igenis komolynak szánja. Hős honfi barátom, az én életem se drága, ha hazámról van szó. Ott leszek veled, váll váll mellett, ha Izrael megtámadja Magyarországot. Majd adogatom az acélgolyókat a csúzlidba. Izraelnek persze esze ágában sincs megtámadni egy NATO-országot, de ajánlatom áll akkor is, ha Nyugat-Szamoa vagy Burkina Faso rohanná meg hazánkat. Számíthatsz rám. 

Az első világháború idején kávéházi Konrádoknak hívták a felelőtlenül okoskodó kocahadvezéreket (talán Konrád volt a vezérkari főnök keresztneve, ezt nem tudom). Most már blog-Konrádok, fórum-Konrádok, internet-Konrádok. 

Mindegy, én konok rájuk.