Minap megvár a folyosón egy fiatal barátom, miután menyasszonyostul résztvett a hétköznapi reggeli misén, és megkérdezi:

– Mit jelent az a kéz a szószéken?

– ?????

– Ott van egy kéz a szószéken, és egy feszületet tart.

Nem vagyok jó megfigyelő, nem tudom, miről van szó. Bemegyünk a templomba, hát csakugyan, egy kézben végződő karcsonk lebeg a levegőben a szószék pereme fölött, és feszületet mutat föl.

Assisi Szent Ferenc keze, merthogy ferences templomban vagyunk? Vagy Alkantarai Szent Péter keze, aki védőszentje a Belvárosi Ferences Templomnak?

Megkérdezem Szakoánt, ő észlelte a kezet, de nem tudja, kié. Megkérdezzük a sekrestyést, ő Szent Ferencre tippel, de nem egészen biztos a dolgában.

Gyerekkoromban nagyapám könyvtárából olvastam a Monte Cristót, és elkezdtem az ifjabb Dumas által írt (vagy iratott?) folytatást is, amelynek címe A holt kéz volt. Valaki levágta egy halott kezét és őrizte mint bosszúja zálogát, ha jól emlékszem. Unalmas volt a könyv, nem győztem végigolvasni.

De íme, a Holt Kéz eszméje nem ifj. Dumas-tól jön. Szakoán elnézően mondja, hogy a barokk ilyen. Hát igen, ízlések és pofonok különbözők. Az én ízlésemnek minden mástól különböző pofont adott ez a holt kéz.

Remélem, nem álmodom vele.

[Egy levelezőpartner megjegyzése:

Ha már szóba hoztad, engem a hideg ráz mindig attól a kéztől ott fenn.
Nagyon morbidnak találom.

Koloán megjegyzése:

Nekem mondod? ]