A láng az anyag eksztázisa. Túllép önmagán és lobog.

Az imádás a lélek lángja. Kilép önmagából és az abszolút Szentség felé lobog.

A hét a teljesség. Izrael fiai hétszer kerülik meg Jerikót, s a hetedik napon omlanak le a város falai (Józs 6). Naamán hétszer fürdik meg a Jordánban, és a hetedik fürdő után tisztul meg a leprától (2Kir 5).

A hét láng, amely Isten trónja előtt lobog (Jel 4,5), eksztázis, lobogás, lélek, teljesség. „Isten hét lelke”, a Szentlélek teljessége imádkozik, tombol az odaadás gyönyörűsége a Szentháromság belső tűzviharában.

„Kiöntök Lelkemből minden testre” – így ígéri meg Isten a pünkösdöt. S pünkösdkor a nyelv eksztázisa hirdeti Isten nagy tetteit. A Hét Láng leszáll az emberre és kimozdítja önmagából, a törékeny humán egzisztenciát lobogó eksztázissá formálja, tűz csordul a földre. Jézus mondta: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre” (Lk 12, 49).

„Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel?” (Iz 33,14). Akinek korlátai hamuvá égnek, akinek méricskélő józansága odavész a tűzben, hiszen Isten nem méri szűken a Lelket, amikor adja (vö. Jn 3,34). Aki kész elégni a tüzes kemencében, mert az élő és igaz Istent imádja, „s járni-kelni a lángok között, dicsőíteni az Istent és áldani az Urat” (vö. Dán 3,24).

„Mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 12,29).