Áldott jó masina ez a gépentyű, maga az internet, tudjuk, „kitágítja a világot”. Ám mint minden más egyéb dolognál, ebben az esetben is létezik a túlzás, a kábulat, a rabság jelensége.

Kinek milyen a személyisége, az értékrendje, aszerint dolgozik rajta. Lehet ezt a találmányt és tartozékait épülésre-tanulásra, alkotásra, kapcsolatok kialakítására és tartására használni, ahány ember a földgolyón, annyi szabad döntésű módszerrel. Lehet menekülésre vagy pótcselekvésre és álelfoglaltságra is használni. Ma már ezzel mindenki tisztában van, közhelynek számít. Csak ami veszéllyel ténylegesen kevesen számolnak, ennek az útnak sajátságos csíziója van: bekerít és fogva tart, tönkre tesz, akár meg is fojthat. Nem szabad nyugodt szívvel állítani, hogy mindenkinek a saját magánügye, hogyan és milyen célból alkalmazza az internetezést. Mert árthat vele magának, és árthat a köznek is. Mennyire helyes úgy „nyílni a világra”, kapcsolatokat ápolni szerte a földrészeken, ha mellette a család, a tanulmányok, a megélhetési munka, egyéb kötelezettségek elhanyagolódnak?!

A szeretni tudás és az értelem szabad használata a Teremtő ajándéka. Ajánlatos a kettőt – legalább a kettőt – összeegyeztetni, és az isteni munkálkodás eszközeként életbe helyezni. Isten Életébe a Szentlélek által, akár az internetszolgálat mértékletes módszerével is.