A matematika professzor a különösen nehéz differenciálegyenletekről tart izgalmas előadást. Mindenki alszik a teremben, kivéve Gondor Zsombort, aki nyújtózkodva jelentkezik. A prof boldog, ez nem ért valamit, ez követi az előadást! "Tessék, kolléga?"

"Professzor úr, mennyi kettő meg kettő?"

Hasonlóképpen érzem magam, amikor a Kerub, A mágia és hit és a Rézkígyó után fölteszik nekem a kérdést, hogy vajon okkult-e a Huszonkétagyú Lótuszkipárolgás Légzőgyakorlat. 

Ennél jobb csak egy van, amikor valaki elmondja, hogy a barátnőjét nem tudja meggyőzni a Tündérproduktív Saslengés okkult voltáról. Mondom, olvastassa el vele a Kerubot, a Mágia és hitet, netán a Rézkígyót. Azt feleli, a hölgy ezeket olvasta, de nem győzték meg. Mondjak olyan érvet, ami meggyőzi. 

Vagyis produkáljak bűvös formulát a barátnő számára. Ilyen formulával nem rendelkezem, ezért ilyenkor tüzet fújok orrlyukaimból és lábammal kapálom a földet, mint a támadásra készülő dühös bika.  Eddig még nem ökleltem föl senkit, de nagy önuralmamba került.

TALAKE, jóindulatú olvasóm. Mit tehetsz, hogy ne kelljen éltem virágjában sírba szállnom az idióta kérdések miatt? Kérve kérlek, vedd a fáradságot és olvasd el fönt nevezett műveimet ismételten. Figyelj a gondolatmenetekre. Ahol valami nem világos, olvasd el újra. Szívem vérével törekedtem szabatosságra, a lehetséges ellenvetések figyelembevételére, a gyakorlatban alkalmazható kritériumok kidolgozására. Igaz, ezek elvontak. Teológiai kritériumokról van szó, nem lehet a dolgot oda egyszerűsíteni, hogy az okkult módszerek bal alsó sarkában zöld csík látható. De kellő fáradsággal az elvont gondolatmeneteket is meg lehet érteni. Én ezért könyörgök: vedd a fáradságot.

Ne csupán azért, hogy engem megkímélj a gutaütéstől. Istent szolgálod vele.