– Te pedig itt mit művelsz? – kérdezem Bandukhárt, a stilártigrist.

Ott hempereg a függőfolyosón, nagy macskafejét a korláthoz támasztva.

– Feszegetem stiláris korlátaimat – bömböli barátságosan. 

– Egyszer már megpukkadtál.

– Már sokszor megpukkadtam. Ez stiláris sajátságom. 

– Micsodaaaa?

– Ne bömbölj. Megsüketülök.

– Stílusod a megpukkadás?

– Hát persze. „Dicső, dicső, bosszantni a filisztert.” A jó stílus állandó meglepetés.

– „Tiger, Tiger. burning bright, in the forests of the night...”

– Na látod. Nem vagy reménytelen eset. Csak ne bömbölnél annyira.