Azt hittem, nem követek el több politikai kommentárt, legalábbis húsvétig. De ma reggel a rádió gordonkázott. Gordonka kétszer is elmondta: válságkezelő kormánya ösztönözni igyekezett az embereket, hogy ne otthon üljenek a munkanélküli segélyre várva, hanem keressenek munkát.

Szakadj le, égbolt! Hol él ez az ember? Magyarország miniszterelnökeként ne tudná, hogy Magyarországon nem lehet munkát találni? Ne tudná, hogy a munkanélküli segélyből nem lehet megélni? 

Tudja ő mindkettőt nagyon jól, csak éppen a hazugságnak egy furmányos módját gyakorolja: olyan állítást kommunikál, amely preszuppozícióként, előfeltevésként tartalmazza a hazugságokat. Direkt módon kimondva túlságosan égbekiáltóak volnának. 

Bajnai úr, de szívesen elgordonkáznám önnek Ady Endre versét:

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk...

Sajnos, nem tudok gordonkázni. Furulyázni is elfelejtettem már. Pedig lelkesen lépnék a hamelni patkányfogó örökébe. Elég fölháborító, hogy kirabolták az országot, de utána azzal vádolni a magyar embert, hogy otthon ül, a munkanélküli segélyre vár, és nem akar dolgozni... Furulyáznék önöknek.