A strandon feküdtem a játszótér közelében. Egyszer csak kiáltást hallok: anya, segíts! Az én gyerekeim nem voltak jelen, de azért felkaptam a fejem. Egy dundi 8 éves forma kislány akadt el a mászóka nehezebb részén, állt megszorulva. Már épp felálltam volna segíteni, amikor megjelent az anyuka, aki szemmel láthatólag messziről jött, különösebben nem aggódott, lóbálta a cigit a kezében, talán az esze is máshol járt...és mondta a kislánynak, akit anyuka nemtörődöm jelenléte már önmagában megnyugtatott, hogy mit hogyan csináljon. A lemászás sikerült.

Ha ti, akik rosszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek.... Elgondoltam, hogy felkiáltunk: Atya, segíts!...és már ott is van. És törődöm módon. Akkor hát?

A templomban egy csúnyácska 4 éves forma kisfiú tekergélte a fejét a szobrokra, egyebekre, aztán mutatta anyukájának: nézze, ott és ott, milyen érdekes...és nézelődött tovább. Anyukája meg ráhagyta, igen, nagyon érdekes, holott fel sem emelte a tekintetét a kisfiúról, őt nézte olyan gyönyörködve, hogy könnybe lábadt a szemem-vajon a mennyei Atya is így néz ránk?