Bejön. Leül. Lehunyja a szemét, ujjait várakozóan a billentyűk fölé helyezi. Vár.

Vár, amíg teljes lesz a csönd. Akkor lecsap. Homlokát ráncolja, szeme továbbra is hunyva. Teste ide-oda inog. Szemöldöke időnként kérdően felszalad a homlokára, de többnyire összehúzva az orra felett van. A szemét továbbra is csukva tartja, csak akkor nyitja ki, mikor mélyen behajol a billentyűk fölé, s haragosan rájuk mered. Időnként kiegyenesedik és a fejét rázza, magában vitázik a pajkos billentyűkkel. Homloka gyöngyözni kezd. A nehezebb részeknél hangosan szuszogva fújtat. A hangok kavarognak a levegőben. Vége. Feláll, szemét kinyitja, ránk mosolyog, meghajol. A mély ráncok kisimulnak az arcán. Visszatért közénk.