Döbbenetes események játszódtak le 1922. január 11-én Torontóban. Egy Frederick Banting nevű ifjú orvos belépett abba a kórterembe, ahol a haldokló diabeteses gyermekek feküdtek, lefogyva, kiszáradva, kómában. Odalépett az egyik 14 éves gyermek, név szerint Leonard Thomson édesanyjához  s megkérdezte, kipróbálhatná-e felfedezését a haldokló gyermeken. A már minden reményét elvesztett édesanya igent mondott, s kisvártatva a gyermek magához tért, s még 13 évet élt.   

A felfedezésért Banting és - máig vitatottan - a laboratórium vezetője, MacLeod, 1923-ban megkapták az orvosi Nobel-díjat. Banting és Charles Best egy fiatal orvostanhallgató segéd az inzulin szabadalmát nem védte le, szabadon elérhetővé tették és nem tettek kísérletet az inzulinprodukció kisajátítására sem. Ennek az önzetlenségnek köszönhetően az inzulinkezelés gyorsan elterjedt a világon.

S ma itt állok az általunk szervezett magyarországi gyermek diabetes kongresszuson, oldalamon huszonéves diabeteses fiatalok, akiket a gondozóból hívtunk el segíteni. Abszurd módon a büfében segítenek de a recepción, illetve az előadóteremben is. Ezek a fiatalok teljes értékű életet élnek, s bár a gondozóban időnként vitatkozni kell velük, hogy mérjék rendesen a vércukrukat, ne egyenek mellé, és ne vessék be az általunk már nagyon jól ismert trükkök egyikét, melyek célja, hogy a naplóban, ellentétben a valósággal, szépen kikozmetikázott vércukor értékek legyenek, most úgy érzem, hogy mindez belefér. Belefér az ő kamaszságukba, a diabetes ellenére élt közel teljes életükbe. Pont annak az egészséges életnek a jele, hogy ugyanolyan hányaveti, felnőtteket lenéző kamaszok lehetnek, mint nem cukorbeteg társaik. És itt a kongresszuson, arcukon félszeg mosollyal készségesen, önként segítenek, miközben a pumpa folyamatosan nyomja beléjük az inzulint, mely nélkül már régen halottak lennének. Itt állnak, arcukon a fiatalság ragyogása, sugárzik róluk az élet, miközben a hátuk mögött az aulában orvosok és diabetes szakdolgozók vitatkoznak és elmélkednek a cukorbetegségen. Csak nézem őket, s megmelegszik tőlük a szívem. Én tőletek kaptam a legtöbbet ezen a kongresszuson.