Állok a fekete pálya derekánál, ott, ahol amúgy is beszűkül a pálya. A pálya nem könnyű, meredek, buckás, a hóviszonyok sem a legjobbak, hiszen tavasz van és ez a hegyről levezető pálya, tehát már nem vagyunk hóhatár felett. Olvadt, kásás hó, erő kell a lécek fordításához, különösen ha a technikailag sem profi az ember. Nos, mint mondom, állok, pihentetem a combizmaimat, nézelődöm. Egy középkorú férfi érkezik, már csak azt látom, ahogy bukfencet vet épp előttem. Teljesen szabályszerű bukfenc, a lécek már a levegőben lecsatolnak, ugyanekkor ékes németséggel az "ürülék" szó hagyja el a száját. (a magyar "a francba" megfelelőjeként). Lábaim előtt landol. Aztán fekve marad. Nyöszörög. Valahogy nem mozdul meg bennem az orvos, úgy érzem, ez igazi férfi hiszti. Nem esett akkorát, nem tekeredett semmije, mire fel ez a nyögés hát? Érkeznek a hozzátartozók. Was is passiert?-kérdi vádlóan egy ifjú tőlem. Nos, barátom, szerinted mégis mi? Idejött apuci, nem tetszett, hát fellöktem, mondanám neki, ha tudnék ennyire németül. Így csak maradunk az egyszerű tényleírásnál: er ist gefallen, mondom és közömbösen vonogatom a vállam, hogy lássák, mit nekem bukás, mit nekem középkor, mit nekem apuci, mit nekem heves suhanc.

Azzal hátat fordítok az egésznek és kecsesen ellejtek.

Apucit végül is tepsi hozta le. Lehet, hogy mégsem csak hisztizett?