Számomra a legmegrázóbb rész az volt, amikor 2 kézi tekerésű légvédelmi szirénát próbálhattak ki a gyerekek. Ők lelkesen tekerték, de ahogy felhangzott a búgó hang, nekem összeszorult a szívem, képek ugrottak elém, régi híradókból ismert fekete-fehér jelenetek, ahogy emberek futnak az utcán, géppuskaropogás, síró özvegyek, mezítlábas, bambán a lencsébe meredő maszatos arcú árva gyerekek, elfekvő hullák a budai utcák kövein, szétlőtt villamos...könny, halál, végtelen fájdalom.