Egyre inkább szemembe ötlik az a kiáltó ellentét, amilyenek mi, magyarok, vagyunk és amilyennek látjuk magunkat. Egy tehetséges, okos nép vagyunk, de valahogy egyfolytában fikázzuk magunkat (már elnézést, TALAKE, a kifejezésért). Kesergünk, pesszimisták vagyunk, sanyargunk, jajgatunk, egyből a rosszat látjuk, sajnáljuk magunkat. Démonként ül ez az átok a magyar népen.

S közben mit mond a külső szem? Egyrészt tudjuk, hogy nekünk van a világon az egy főre jutó legtöbb Nobel díjasunk. Tehát agyállományilag még Poirot is elégedett lenne. Szegénységünkből kifolyólag kénytelenek vagyunk találékonyak lenni. 2 piros pont.

És ami most az egész témát napok óta kavarja bennem: van egy kedvenc bloggerem, egy Magyarországon tanító amerikai srác, aki minket magyarokat ír le, a velünk esett kalandjait, derűvel, humorral. Egy ízben a kommentben saját amerikai nagynénje úgy írt neki, mintha szegény bloggerünk a dzsungelbe jött volna. Másnap elárasztották a válaszok a tudatlan nagynénit és nem az én tollamból, hanem itt élő német, amerikai, francia szerzőktől, megegyezve abban, hogy Magyarország csúcsszuper hely, minden klassz, a magyarok klasszak, a lányok szépek, Magyarország addiktív. Egyedül azt nem értik, egyikük sem, miért nem mosolygunk soha, miért panaszkodunk örökké.

És most az angolos TALAKE-knak bevágok pár kommentet, hadd melegedjen a szívük:

I ran into a guy a couple of years ago, who was a marine, attached to the US embassy. This was in February, and he was slated to return to the US in May. He was positively unhappy about it. He was assigned for a year originally, and he thought it would be the pits, in some godforsaken country. After a few months, he decided, that he liked it there. So he extended his assignment. And kept extending it. When I met him, he was already there for six(!) years, and he was absolutely in no mood to leave, not by a longshot. But he said, there just was no way for him to extent his tour any longer. So it can be addictive.  I have other stories of born in the US Americans of similar nature.

Válasz a nagynéninek, aki kétségbe vonta, hogy nálunk létezik áruház, mosógép: (és mi is azt hisszük, hogy másutt jobb)

You ain't seen a "fancy" grocery store until you visit HU. You'd be "shocked" at the cornucopia of choices you just don't get in the US supermarkets. Can you imagine a whole isle just for chocolates from everywhere in the world? An entire side of one isle just for yogurts? The other side just for cheeses? They have chocolate and strawberry whipped cream in the can (in addition to regular)! I haven't seen any of that in the US. The incredible choices of breads, cakes, pastries?. When I go back to the US, I find the choices in the supermarkets and even in the regular stores SEVERELY limited, in fact depressing.  Since I'm a male, and interested in hardware and home improvement stuff, I can assure the your average Home Depot and Lowe's is simply PATHETIC compared to Obi, Praktiker, and Baumax.  For example, my house in the US has all bathroom faucets purchased in HU, including a shower panel (the fittings match) and don't laugh, even the toilet paper holders. Their stuff is simply much-much nicer, sleek, for half the price. I saw my first LED LCD flatscreen TV not in Best Buy in the US, but in Budapest, in Electro World (I was stunned at the pic). They have dryers and washing machines. I just bought a washing machine in HU for my mother, a front loader, for a measly $300 (OK, on sale), and the features (self water heating with all kinds of temp choices, super spin, stainless steel drum ) and the result (cleanliness) was utterly stunning. Even of dryers they have two kinds, one is a VENTLESS design, not even available in the US (that I know of).