A minap este észleltük, hogy nincs otthon kenyerünk. Nosza, ugorjunk le a sarki kisközértbe, ami nekünk a legnagyobb magyar TESCO-t jelenti, s vegyünk  kenyeret.

Guidóval le is ugrottunk, s ahogy böngésszük a kenyereket, hallom, hogy egy ismerős dal megy a TESCO hangszóróiból. Annyira idegen volt ez a dal a helyszíntől, hogy beletelt egy fél-egy perc is, míg beugrott, hogy ez bizony Schubert Ave Maria-ja. Amikor beugrott, akkor viszont hirtelen nagyon meghatódtam. Olyan hihetetlen kontrasztos volt arra gondolni, hogy én itt a XXI. sz-ban, egy fényes bevárárlóközpontban, bevásárlókocsit tolva a csili-vili polcok közt, a bőség közt válogatva hallgatom, ahogy valaki az Angyali Üdvözletről énekel. Amíg automatikusan válogatott a kezem, a gondolataim elrepültek a messzi múltba és messzi helyre, a harmatos zsidó kislányra gondoltam, aki a pislákoló mécsesek közt, a csendben és egyszerűségben fogadta az angyal üdvözlő szavait.

És még ennél is döbbenetesebb élmény volt arra gondolni, hogy bár mindez a régmúlt, mégis összefügg most itt velünk, itt a TESCO közepén állva, a kenyereket válogatva, tudva, hogy nekünk is minden ezen múlott, múlik, amiről itt az angyal énekel.

Kösz, TESCO. Tudom, hogy ez az egész egy baki volt részedről, hiszen ti már karácsonyi dalokat nyomattok a vásárlóknak, hogy fogyasztásra ösztökéljétek őket, már akkor, amikor advent még el sem kezdődött, és amitől nekem egyébként feláll a szőr a hátamon, és nem tehetsz róla, hogy a karácsonyi CD-den rajta volt ez az Ave Maria...de akkor is jó volt ezt így hallani.

Emlékszem, Koloánnak is volt egy ilyen élménye.