Kései esők

Itt van! Elérkezett!

Annyira érdekes nézni, ahogy Isten dolgozik! Ha mást nem, épp csak a saját blogjaimat nézem át (összefoglalva itt: http://hagiosz.net/?q=node/1635 ) az elmúlt időszakban, az utóbbi pár évben, teljesen tisztán és világosan kirajzolódik belőle, hogyan láttuk, látjuk kibontakozni Isten művét.

Már vártuk, vártuk, vártuk ezt. Ugye 100-110 évvel ezelőtt az Azusa Street környékén egymástól függetlenül 3 ember, akiket az ébredés atyjainak tekintünk,

Charles Parham,

William Seymour (a híres Azusa Street-i ébredés, amit a karizmatikus megújulás kezdetének tartunk, és ahol 1906 április 9-én leszállt a Szentlélek, az emberek leesnek a földre egy ismeretlen erő hatása alatt, van aki zongorázni kezd aki sose tanult, és egyéb hihetetlen manifesztációk, mely hatására egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, az imaórák,  szertartások folyamatosak, az emberek haza se mennek, gyógyulások, szabadulások stb követik ezt)

és Maria Woodworth-Etter megprófétálta (Woodworth-Etter: 1913-ban ezt mondta “We are not yet up to the fullness of the Former Rain and that when the Latter Rain comes, it will far exceed anything we have seen!”), hogy 100 év múlva (1914 környékén vagyunk) az akkorinál sokkal nagyobb Szentlélek áradás borítja el a világot, ahhoz képest amiket ők láttak.

És mit láttak ők? Például Woodworth-Etter szolgálata során egész városok feküdtek le szó szerint a földre, ott ahol voltak, a Szentlélek ereje alatt, a boltban, kocsmákban stb, emberek látomásokat láttak, és amikor felkeltek, a szemtanúk szerint az arcuk ragyogott és Isten dicsőségéről beszéltek és énekeltek. Megszűnt a bűnözés. És ez nekik a korai esők voltak, ők mondták, hogy a kései esők, amiket mi vagyunk hivatva látni messze, messze felülmúlják mindezeket. Nem leszel ettől izgatott, TALAKE? Mert én igen. Nekem lángba borul a szívem ettől…

Most április elején volt az Azusa Street-i ébredés 110. évfordulója. Bill Johnsonék, (Bethel Church, Redding, California, ahol a dicsőség felhője nem olyan régen megjelent például) azt kapták, hogy különleges időszakban élünk, egy olyanban, amikor Isten „ablakot nyit” melyen a kegyelmek kiáradnak és el lehet, el kell kérni ezt a kegyelemet, bele lehet állni ebbe. Ők 40 napos böjtöt hirdettek, majd a legvégén megrendezték az AZUSA NOW című rendezvényt, mely a neten követhető volt, s melyen többezer ember vett részt és 15 órán keresztül dicsőítettek és hívták a Szentlelket. Én már akkor azon imádkoztam, hogy ahogy mi a századelőn lehívtuk a Szentlelket és végül is náluk landolt először, úgy most ők is imádkozzák le és nálunk landoljon először, kölcsönkenyér visszajár alapon.

És tegnap megtörtént az, amit Reinhard Bonnke megprófétált, vagy inkább megálmodott: hogy fiatalok fogják az utcán Istent dicsőíteni Európában.

Mert mi is történt tegnap?

Pár fiatal pár hónapja elkezdte dicsőíteni Istent egyikük nappalijában. Aztán azt gondolták, lévén egyetemistákról szó, hogy mivel a csütörtök a buli nap az egyetemeken, mi lenne, ha nem a bortól részegednének meg csütörtökön a többiek sem, hanem Istentől, ezért nyitottá tették az alkalmakat és kibéreltek a Millenárison egy helyet, ahol csütörtök éjszakánként imádkoztak, dicsőítettek és tanúságot tettek. Az estek egyre több és több fiatalt vonzottak. Aztán, mivel úgy érezték, hogy Isten arra indítja őket- bár ahogy egy kisfilmben elmondják, nem igazán merték elhinni- kibérelték a körcsarnokot tegnap estére. Isten pedig gondoskodott róla, hogy meg is teljen. És hogyan? Nagyon vicces módon: mivel az egyik alapító tag könnyelműen elkövette azt a hibát, hogy Orbán Viktor fiának született, ezért a sajtó rájuk szállt és kialakult a Facebookon a Felház őrület. Tegnap másról sem lehetett olvasni csak a pro és contra nyilatkozatokról. De ez megtette a maga hatását, a media öngólt rúgott: rengetegen imádkozni kezdtek értük, csak nálunk a misén ahol kb 10 en voltunk, 4-en könyörögtek értük a könyörgéseken, pedig előtte nem beszéltek össze, illetve rengeteg embert vonzott  az alkalom. 3000 fő elérése után a kezdést követően az ajtókat be kellett zárni, majd a dicsőítés vezetők felszólították a bent levőket, hogy akinél van gitár, menjen ki és az utcán dicsőítsen a kint rekedtekkel. Tehát a fiatalok az utcán dicsőítették Istent. Egy kétmilliós városban 3000+ . Ez hihetetlen szép!

Egyik ismerősöm aggodalmát fejezte ki, hogy vajon a fiatalok lesznek-e elég alázatosak, hogy elbírják ezt, vagy ez is, mint oly sok pünkösdi lángocska, szalmaláng életű lesz –e. Én ezt nem tudom, de 2 dolgot igen, az egyik, hogy még az apró lángok is hagynak maradandó égésnyomokat, ha valaki föléjük tárja a kezét, és az, hogy 3000 + ember felekezettől függetlenül dicsőíti Istent, az ÖNMAGÁBAN jó. Valamint hogy Cantalamessa atya írja, hogy a karizmatikus megújulást azért tudja Isten jól használni, mert olyan emberekből áll, akiknek nincs dicső múltjuk és valószínűleg nincs extra jövőbeli karrierjük sem, tehát kicsik tudnak maradni.

A Lélek pedig ott fúj ahol akar. És ez már nem is fújás, hanem valóságos orkán! Én teljes szívemből örülök, hogy láthatom!