A múzeumot illő módon elsajátítván, könnyes búcsút vettünk a hamis mammuttól, és fölmentünk a fogaskerekű (cog-wheel) Széchenyi-hegyi végállomására. Mire észrevettük, hogy eltévedtünk, a Normafánál találtuk magunkat. A Normafa arról nevezetes, hogy, ellentétben a Természettudományi Múzeummal, nem létezik. Egykor létezett. A hagyomány szerint Mátyás király születésekor kicsirázott bükkfa 1927-ben mondta be az unalmast. Odáig azonban kedves kirándulóhelye volt a budai és pesti polgároknak, és ez a sajátsága túlélte a fát (most is számos budai és pesti polgár nyüzsgött ott, pedig nem volt ott semmi dolguk, amint nekünk sem). Az első Nemzeti Színház színészei játékszüneti normaidejüket szerették a fánál tölteni. 1840-ben X-né (vagy Y-né?) Klein Rozália, a Nemzeti Színház operatársulatának nemzetközi hírű művésznője, elénekelte a fánál Bellini «Norma» c. operájának nagyáriáját. Innen a Normafa név. 1966-ban új bükkfát ültettek, amely azóta némileg fölcseperedett. Termése a bikkmakk. Mutattak egyet; olyan, mint egy miniatűr légibomba.

Szívesen tölteném a Normafánál játékszüneti normaidőmet. Hej, burzsoá, hej, proletár, vajon mi a nyavalya lehet az?