Munkaköröm betöltése során rendszeresen találkozom egy hölggyel, aki szemlátomást a takarítás érdemes művésze és a kukafeltöltés doktora, de külcsínját és életkorát tekintve bátran beállhatna vasorrú bábának is, bármely klasszikus rémmesébe. Számtalanszor haladtam el mellette közömbösen, mígnem fölrémlett agyamban, hogy ez az ismétlődő találkozás már-már meghittség számba vehető, és elkezdtem köszönni Vasorrú Bábának. Nem reagált, de nem adtam föl, gondoltam, majd legközelebb. Vasorrú Bába a következő alkalommal is hallgatással viszonozta üdvözlésemet. Ez így ment egy darabig, s lassan berzenkedő érzelmek támadtak bennem, amelyek a «Megvagyok ám nélküled» és «Köszönjön neked a fészkes nyavalya» fennkölt mondatokkal írhatók le. Csakhogy eszembe jutott ám az is, hogy hallottam valahol valamiféle evangéliumról. E hölgynemű bányarém ugyanarra az üdvösségre hivatalos, mint én; s majd nézhetek, ha őt jobbra állítják, engem meg balra, amiért megvetettem őt. Gyönyörűm beleírta kódját Vasorrú Bába lényébe, nem kevésbé, mint az enyémbe vagy Ratzinger bíboroséba. Mi lesz, Koloán, nem alázod meg magad Imádottad képmása előtt? Bármily vegyes érzelmek dúltak keblemben, folytattam hát a köszönést, s láss csodát, pénteken Vasorrú Bába reagált. Ha jól sejtem, az időjárásról mondott valamit rikácsoló hangján. Nem nagyon értettem, de siettem egy készséges «Esik»-kel válaszolni, s nyomultam tovább a pesti prérin, kissé zavartan, hátha valami mást kellett volna mondanom. Szombaton és vasárnap nem találkoztunk, ma, hétfőn reggel viszont ott sertepertélt szokásos élőhelyén. Egy darabig játszottam a gondolattal, hogy nem kell kontaktusba lépnem vele, mert utam most más irányba visz, de aztán úgy alakult, hogy egymásra néztünk. Talán már várta köszönésemet. Természetes, hogy üdvözöltem, mire csengő «Jó reggelt»-tel válaszolt. Most már számon tart; a kontaktus megszületett. Értsd meg jól, Koloán, nem te tisztelted meg őt a köszönéssel. Ő tisztelt meg azzal, hogy fogadta. Ismerősévé avatott.

Nem vagyok jó kapcsolatteremtő, de prófétai tekintetem már látja a jelenetet, amikor majd az én vállamon sírja el munkahelyi sérelmeit. Azokat, amelyeket állandóan zsörtölődve panaszol, és éppen ezért nem figyel rá senki. Azt is meg kell majd hallgatni, Koloán, éspedig őszinte érdeklődéssel. Semmiképpen sem azzal a zöngével, hogy most megtiszteled őt. Ő tisztel meg téged. Ha ez nem mély meggyőződésed, akkor egész hited, imaéleted, tanúságtételed nulla.

Süket, pökhendi Koloán, tudd meg, hogy ő csoda, beláthatatlan szépségek kozmosza, Isten szemefénye.