Zene

Csajkovszkij 5. szimfóniáját hallgatom, CD-ről. Áradóan, túlzóan, szinte felelőtlenül szép zene. Szerb Antal írta Rilke verseiről, hogy néha azt érezzük, ez már túlságosan is szép. Igazából nincs olyan, hogy «túl szép», mint ahogy túl jó vagy túl igaz sincsen; de az biztos, hogy van a szépségnek egy, megfelelő technikai tudással viszonylag könnyen előállítható fajtája, amely megkerüli a tragikum igazságát. Azzal, hogy a csúnyát nem legyőzi, hanem kihagyja, megfosztja magát a legnagyobb mélységektől. Valóban szép, nem giccs (a giccs hamis szépség), de mégse úgy szép, ahogy a Karamazov testvérek vagy a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára szép. Özönlik, örvénylik, körültáncol (a harmadik tétel keringő), mindenütt jó hangzás és még jobb hangzás van, lágyság és harmónia, lejtés és zengés, dallamos témák ábrándos ismétlése; igen, tetszik, szeretem ezt a zenét; engem szíven talál minden szépség; de az első komoly zene, amely (engem, botfülűt) magával ragadott, a Cantata profana volt, és így el vagyok jegyezve annak a szépségnek, amelyben az ember nemcsak ringatózik, hanem zuhan is.

Hát Ő, a Gyönyörű? Ő mindenféle módon szép, s hol így nyilvánul meg, hol úgy; itt van a Csajkovszkij-szimfóniában is, titokzatos fátylai kavarognak, hatalmas jelenléte úszik a zene hullámai fölött; de Ő elrejtőzni is szeret, s ha megmarkolnád a szépségben, az szétpattan, mint a szappanbuborék, és Őt nem találod. Keresned kell, mint az Énekek éneke szerelmesének, egymagadnak az éjszakában. Aztán váratlanul kiderül, hogy az agyonkoptatott Imaórák Liturgiájában, amely ott hever az éjjeli szekrényeden, úgy várt rád az ezerszer imádkozott zsoltársorokban, mint egy eleven tűzoszlop.

Eleven tűz, emésztő láng, örök,
tengernyi víz fáklyáit el nem oltja,
sodró folyam magával nem sodorja:
add érte házad valamennyi kincsét,
mellette mind csak szánalmas kicsinység!

Üdvözlégy, Csodálatos, a zenében és a csöndben, a tűzben és az éjszakában, az örömben és a fájdalomban; üdvözlégy Csajkovszkijban, Bartókban és Messiaenben; imádlak Téged, Kimondhatatlan.