Joggal kérdezed azt is: mi van akkor, ha nem használ az ima, pedig vívjuk a harcot vitézül? Nos, ez teljesen lehetséges, mert mi nem manipulálhatjuk a Mindenhatót. Nem feltételekkel szegődtünk hozzá, tulajdonai vagyunk kényre-kedvre. Az ima voltaképpen ilyenkor is használ, csak később fogjuk látni az eredményt. Addig szenvedünk és úgy dicsérjük Őt, a Csodálatost. Vagyis lényegében ugyanazt kell csinálni, amit akkor tettem, amikor visszatért a fájdalmam a Királyi Pál utcában. Ilyenkor egyszerre van bennünk szenvedés és öröm. Ez átmeneti állapot, az utolsó szó az örömé lesz.