Jelenleg a sámánizmusról olvasok; ha már harcban állok a mágiával, legalább tudjak róla valamit. Így jutott eszembe sámánutazásnak becézni a metrótól az újpesti templomig vezető utamat. A sámán égbe és alvilágba utazik; de próbálna csak meg bejutni ebbe a templomba, amelyet lövészárkok és barrikádok vesznek körül (lábazatfelújítás folyik, november 10-ére kellett volna befejezni, de számos jel arra mutat, hogy ez nem történt meg; talán jelen év novemberére gondoltak). Tegnap ónos eső esett, reggel tipegve és őrangyalomba kapaszkodva indultam el a csúszós járdán, Újpestre érve nagy műgonddal kikerültem a járdákba beépített, pokolian sikamlós aknafödeleket, végigcsúszkáltam a városháza melletti járdán, és megmásztam a sekrestyéhez vezető jéglepte erődítményt is. Visszafelé már némileg olvadt. Holnap nem megyek Újpestre, nem lesz sámánutazás. Mit mondjak, nem hiányzik.