Nyomulok a Baross utcán kora reggel a villamosmegálló felé, amikor hátulról bosszús hangon rámszól egy türelmetlen egyén: «Szabad lesz?» Kissé csodálkozom, mert a Baross utcai járdák meglehetősen szélesek, és kettőnkön kívül egy árnyék se jár ott, de hát persze mindketten a jég- és latyak-mentes keskeny ösvényre pályázunk. Előrebocsátom hát Türelmetlen Egyént, hadd haladjon oly igen sietős útján. De íme, Türelmetlen Egyén meglassúhodik, mintha már nem volna olyan sürgős neki. Már én hagyom el őt (nem mordulva rá, hanem kikerülve szépen). Szemem sarkából még látom, amint megáll egy korán nyitó élelmiszerbolt előtt.

Ez volt, ami frusztrálta és türelmetlenné tette a bajszos proletárt: reggeli adagja előtt volt. Megveszi kis butéliáját és most már békesség tölti be.

Már amilyen.