Hallom az áruházban, két hölgyalkalmazott csevelyében:

— Jaj de ari.

Mármint a gyerek.

Frászi kapi ettől a beszi móditól. A pogácsa pogi, a közösség közi, a prostituált prosti, a depresszió depi, az öngyilkosság öngyi, az önkielégítés önki. Ezzel mind találkoztam már írásban.

Eszembe jut Lajos, a bolond, Török Sándor Valaki kopog c. regényéből. A mindent becéző hölgynek így adja át a postát:

— Itt volt az az aranyos postás bácsi, illatos levlapikát hozott.

— Köszi — így a hölgy. — Köszike.

— Szivi — mondja Lajos, és a földre köp.

— Louis, mi ez?!!

— Köpi. Köpike.

Leszámítva, hogy én jobb nevelésű bolond vagyok, ez nagyjából összefoglalja az én véleményemet is.