A komáromi kapituláció

Klapkának a szabadságharcban játszott szerepét mindazonáltal nagyon pozitívan ítélem meg — már amennyiben bele kellett mennünk ebbe a harcba. Nem igaz, hogy Komárom várát túl könnyen adta fel. Haynau ki tudta volna éheztetni a komáromi várőrséget, de az ezzel járó áldozatokat, hadserege kiteleltetését jobbnak látta elkerülni — meg aztán, Klapka jogos sejtése szerint, október 6-án, Latour hadügyminiszter meglincselésének évfordulóján, zavartalanul akarta élvezni a bosszúállást. Isten bocsásson meg neki.

Kossuthot Viddinben annyira idegesítette a hír, miszerint Klapka kapitulációról alkudozik, hogy egy Henningsen nevű kalandor angolnak korlátlan felhatalmazást adott, amivel át kellett volna vennie Komárom parancsnokságát! Henningsen nem jutott el Komáromba, de ki is penderítette volna Klapka a fülénél fogva. Klapka azonban később természetesen megtudta a dolgot, és hát nem csoda, ha nem rajongott Kossuthért. Páratlan tehetsége mellett Kossuth javíthatatlan képzelgő volt, «a vajda Csóri, a nagy álmodó». Ez a húzása párját ritkítja naivságban és irrealitásban.