Ég a napmelegtől a kopár szik sarja. Egy, csak egy szabad hely akad a vidéken. Szemet vet rá egy lány. Napszemüveg a fejebúbján, öltözete szolid, normál leányzó. Miközben azonban Normál Leányzó nyomulni kezd a szabad ülőhely felé, ellenkező irányből egy idős hölgy is nyomul. Esélye Idős Hölgynek semmi sincs, Normál Leányzó lóhosszal közelebb van. Csakhogy mihelyt Normál Leányzó észreveszi Idős Hölgy leülési szándékát, lefékez, visszavonul, átengedi a helyet. Idős Hölgy megköszöni, Normál Leányzó rábiccent. A hölgy üldögél, a lány álldogál, volvitur orbis.

Az utasok között azonban akad egy raffinált Koloán, aki nem mulasztja el levonni a tanulságot. A sokat hangoztatott tézissel szemben, hogy a mai fiatalok udvariatlanok, a valóság összetettebb. Minden bizonnyal vannak mai fiatalok, akik udvariatlanok. De minden bizonnyal vannak normálisak is. Hogy kinek melyiken akad meg a szeme, az már a szubjektumtól is függ. „Ki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja.”

Hála fakad föl szívemből, örülök a normál csodának.