Elgondolkoztam azon, hogy az ember, legyen akár hívő, akár nem, miért szidja Istent, és miért őt szidja, ha valami rossz éri.

Íme néhány meglátásom, amit bárki magában ki is egészíthet.

1.) Még a személyes istentapasztalattal rendelkező is képes a bajokért Istent okolni.

2.) Ez a hit gyengesége, a történések feletti esetleges elkeseredés; ebben is megmutatkozik, hogy állandó megtérésre, tisztulásra, növekvő istenismeretre van szükségünk. Az Isten iránti bizalom, az Istent "látás" (tapasztalat) felfedezése folyamatos kitartást kíván a keresztény hit útján. Persze, aki már jobban ismeri Istent, az érzékenyebb is a bűnre, s ennél fogva jobban is fáj, bárki követi el, ő vagy más.

3.) Az ember olyan, hogy önkéntelenül is hárítja a kellemetlent, a rosszat. Vagy tagad, vagy másra tolja a keletkezett baj okát. Lelkierőre van szükség ahhoz, hogy önmagához őszinte legyen és beismerje: a rossz megtörténtének ő maga is oka. Mivel ha elismeri, akkor nem háríthatja a felelősséget Istenre, ennek következtében be kell látnia, hogy Isten jó, szent, és előtte térdet kell hajtania. Megbánnia Isten ellen fordulását, majd bocsánatot kérnie: éppen Istentől.

4.) Az előző pontban leírtakat azért nem könnyű megtenni, mert az ember, a bűnös ember olyan, hogy védi az általa felállított önrendelkezési jogát. Ezért fordul elő, hogy sok, magát kereszténynek valló ember Istent okolja a rosszért.

5.) Miért nem a sátánt szidja?! Az átlagosan egészséges lelkű ember nem kívánja tudatosan a sátán uralmát az életébe, viszont érzi - ha nincs is konkrét tudása -, hogy Isten az ÚR, és nem a sátán. És kit szokás szidni: a "főnököt". Akiről feltételezzük, hogy meg tudta volna akadályozni a kialakult rosszat. "Miért nem tette meg?!" - kiabálja ilyenkor önkéntelenül az ember.

6.) Meg vagyunk váltva! - mondja gyakran a lelkivezetőm. Isten ettől az önkéntelenségből is megvált - ha hagyjuk. Nagyon sok ember sóvárog a lelke mélyén Isten után úgy, hogy ő maga nem is tud róla.

Azok számára, akik nem érik fel ésszel-lélekkel a krisztusi megváltás mibenlétét, kérniük kell a Szentlélek kegyelmét azoknak, akiknek ez megadatott.