Hétfőn erőt vett rajtam a korai felkelések (s netán a késői lefekvések) miatti kimerültség, szunnyadtam egyet. Zaklatott álmom volt. Ritkán emlékszem vissza az álmaimra, most azonban két jelenet megmaradt.

Az egyik: valaki az ablakom elé lopózott, pedig oda nem szoktak jönni (jó magas földszinten lakom); ellenszenves, diszharmonikus kerek férfiarc; vigyázok, hogy meg ne lásson, de tudom, hogy meg fog látni, mert a redőny csak félig van leeresztve. (A valóságban nincs is redőnyöm.) Fölébredek, és örömmel konstatálom, hogy ez csak álom volt. (Valószínűleg ezt a fölébredést is álmodtam.)

A másik: kimenőben egy helyiségből, egy magas üvegben nagy szalamandrát vagy mit látok fickándozni. Magammal viszem a másik szobába. Kiderül, hogy nem is szalamandra, hanem kislány, de uszonyokkal. Valahogy szexuális vonzása is van, de ugyanakkor undorít is, és közben tudom, hogy démon. Fölébredek.

Kétféle támadás van a levegőben, a félelem száraz démonától és az érzékiség nedves démonától. Imaösszejövetelre készülünk; az ellenség is készül. Csatára készülődöm, Jézus szent nevében.

Ne ütődj meg, TALAKE; ez a valóság. Egyszer, ha kapcsolatunk jól alakul és megértésre merek számítani nálad, mesélek neked Salahmáról, a Kárpát-medence vérivó démonáról.