Egy levelezőpartnerem szól

... "buli" misékről, ahova mennek a fiatalok, mert ott olyan jól érzik magukat, olyan jó a hangulat, meg a kisgyerekek ott mászkálnak az oltár körül, meg báboznak, stb.

"Isten szereti a gyerekeket!" - ez igaz.

De!

Az a "jó buli" nem Isten "bulija". Az a "jó hangulat" nem Isten "hangulata". Jézus véres kínszenvedése és agonizáló halála az ő számára nem volt "jó buli"! Követői sem érezték magukat "jó hangulatban"!

Amikor Jézus megalapította az Oltáriszentséget, parancsba adta: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" Ez nem magára a mozdulatok leutánzására vonatkozik, hanem a misztikus azonosulásra az apostolok (papok) számára - ami magával vonzza természetesen a mozdulatokat is. Ez egy egész élettel való azonosulás. Ehhez csatlakoznak a maguk küldetésével és karizmájával a világi hívek. Jézus krisztusi tettének megvallásával, arról való állandó tanúságtétellel, krisztusi küldetés megélésével a keresztségben kapott felkentség erejével.

Ez ÁLDOZAT, nem "jó buli"!

Ez SZENT MISZTÉRIUM, nem önmagukat még fegyelmezni nem képes apró gyermekek mászkálásának barátságos elviselése az oltár körül.

Ez a FELTÁMADÁS JELENLÉTE, nem jó és kellemes feldobódottságot kiváltó műsor előadása, végén a "na, milyen volt?".

Ajánlani tudom a megértés kegyelmének kérésével átgondolásra azt a bibliai jelenetet, amikor Jézus kiűzi a kufárokat a templomból!

A lényeg ma éppolyan aktuális!