Minden, ami Istenen kívül létezik, teljes függésben van Istentől léte­zésében, fennmaradásában és működésében. Isten nem szorul senkire, a mindenség azonban legbensőbb mivolta szerint száz százalékig Istenre szorul. Nincs semmi más, mint Isten és teremtményei.

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet (Ter 1,1).

Az ember társas lény, és a Szentlélek működése mindig közösséget teremt. Az ember ezért nem egyedül hisz, hanem közösségben: az Egyházban.

Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhat­ják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek ab­ban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? (Róm 10,1314)

Istenben a személyesség nem pontosan olyan, mint az emberben. Az emberi személy mindig a többi személyektől különböző külön ember. Isten azonban egyetlen, mégis három isteni személyt ismerünk föl benne: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ez az emberi értelmet mér­hetetlenül meghaladó misztérium, aminek mikéntjét nem tudjuk fölfogadni, csak tényét hittel elismerni.

A Jézus Krisztusba vetett hit nem magától értődő, hanem Isten erőn­ket meghaladó ajándéka.

Azt sem mondhatja senki: “Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által (1Kor 12,3).

Jézus megígérte tanítványainak a Szentlélek elküldését, és föltáma­dása után meghagyta tanítványainak, hogy várjanak rá, mielőtt hirdetni kezdik a hitet.

Az Izraellel kötött szövetség csak előkészítése volt egy olyan új szö­vetségnek, amelyben Isten szeretete minden emberrel találkozni akar. Ez a názáreti Jézus személyében, tanításában, életében, halálában és föltámadásában valósult meg.

Istenre biztonsággal hagyatkozhatunk, mert ő szeret bennünket.

Szeretsz mindent, ami van, és mit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna (Bölcs 11,24).

Az Úr, a te Istened szeret téged (MTörv 23,6).

Isten mindenütt ott van és mindent meghalad (tértranszcendencia). Ő örökkévaló (időtranszcendencia), de minden pillanatban jelen van. Ő minden érték határtalan teljessége: végtelen jóság, igazság, szeretet, bölcsesség, hatalom, irgalom, szépség. Sajátos minősége a szentség. A “szent” azt jelenti, hogy Isten megfoghatatlanul más, mindentől megkülönböztetett, mindent egyedülálló módon meghaladó, hódolatot követelő valóság.

Pál apostol így beszél az athénieknek Istenről: