„Nem felelőtlenség?” – kérdezték tőlem. T. i. a pápának lemondani. Kedves dolog egy 85 éves embert felelőtlenséggel vádolni, amiért belefáradt kimerítő munkájába.

 

Javasolnám az illetőnek, hogy csinálja egy hétig, amit a Szentatya zokszó nélkül csinált megválasztása óta.

 

„Nem a saját erejéből kell helytállnia.”  Ismét nagyon kedves dolog Péter utódát kioktatni hivatala lelkiségéről. Megint csak javasolnám az illetőnek, hogy élje normál munkamenete mellett azt az imaéletet, amit a Ratzinger-pápa élt és él.

 

„Hát Boldog II. János Pál? Ő miért nem mondott le, Parkinson-kórja ellenére?” 

 

Más lelki alkat volt. Egy makacs lengyel. Egy szelíd és alázatos bajor, lelkiismerete szentélyében, más döntésre juthat ugyanabban a kérdésben, anélkül, hogy bármelyikük döntését jogunk volna megkérdőjelezni. De a két eset sem azonos. A lengyel pápa nem habozott megmutatni gyöngeségét a tömegeknek, a német pápa viszont ő maga érzékeli ereje fogytát, és amit eddig jól csinált, nem akarja rosszul csinálni tovább. Egy Parkinson-kóros pápa elviselhetőbb lehetett, mint volna egy szenilis, örök mosolyát elveszítő, talán Altzheimer-kóros pápa. Kinek van joga ítélkezni? A Szentatya férfias, bátor és nem utolsósorban eredeti döntést hozott, amit tiszteletben tartani elemi kötelesség.

 

A feudális uralkodók nem igen mondtak le. A trón családi örökség volt, az örökös akkor kapta meg, amikor az előd meghalt. Most is így történik pl. Angliában. De akkor is létezett lemondás, gondoljunk V. Ferdinándra.

 

A pápa azonban már nem feudális uralkodó. Fokozatosan kilép a feudális monarchia külsőségeiből: Boldog XXIII. János még kénytelen-kelletlen használta a gyaloghintót, hogy az emberek lássák, de VI. Pál idejében már megtalálták a korszerű megoldást, egy kellően kiképzett gépkocsit. VI. Pál elajándékozta a tiaráját, és a következő pápát már nem koronázták meg. VI. Pál még használta a fejedelmi többeszámot, de személyesebb mondanivalójával ki-kilépett belőle, Boldog II. János Pál pedig az első pillanattól fogva egyesszám első személyben beszélt. Ugyanakkor ő még nem élt a lemondás lehetőségével, tisztelni kell érte. XVI. Benedek azonban elfogulatlanul mérlegelte ezt a megoldást, és kívánatosnak találta. A pápaság egy hivatal, a legmagasabb egyházi hivatal, de nem egy megkövesedett állapot.  Újabb lépés kifelé a feudális rögzültségekből.

 

A tegnapi általános kihallgatáson a hívek nagy lelkesedéssel köszönték meg XVI. Benedek szolgálatát, ő szinte fizikailag érezte a szeretet és az imádság erejét. Így van jól. Az idétlen találgatásokat vessük meg, nem méltók keresztény hívőkhöz.