Ki ezért, ki azért nem tudott jönni, de hárman csak együtt vagyunk a kis Jácinta szüleinek vendégszerető asztalánál, gyönyörködve a pöttöm emberi lényben. A baba fürdik édesanyja fájdalmas szeretetében. Edwards-szindrómával született. Nem életképes. Szondával kell majd táplálni, és korán meghal. Humanista társadalmunk kivégezte volna őt az anyaméhben, ám szülei nem tesznek ilyet. Jácinta  Isten gyönyörűségének lakóhelye, diakónus apja megkeresztelte őt már a kórházban, s most szeretni fogják utolsó vérig. Vidám csütörtök? Vidám csütörtök. A mi örömünket nem lehet elvenni. Sebeket kapunk, igen. De ez a csöppség Isten titka és ablak a végtelenre. A szeretet kozmikus összefüggései veszik körül a családot, a Platina utca óriás fáit és az angyali seregeket. Jácinta helyén van a világegyetemben. 

Szívesen innék sört, Annami váltig kínál, de tudom, hogy vészesen megdobná a vércukromat. Kóla mellett hallgatom a társalgást, nem sokat értek, a fülem se kifogástalan és a témákban se vagyok otthon. Kiöregedtél, Koloán. Valami mintha folyton zúgna, mintha egy vízesés partján üléseznénk. Mennénk is lassan, de elered a zápor. Ki dörömböl az ég boltozatján? Jégeső kopog. A lépcsőház beázik. Görboán egy árva esernyőt se hozott. Amikor végre megindulunk, tengerfenék az utca. Ki tudja megőrizni a lábbelijét? Van min nevetni, miközben, el-elmerülve, a szigetvilágban lavírozunk. Vidám csütörtök!  Egy kedves fiú átadja helyét a buszon, tartsátok számon, Isten angyalai. Már nagyon nehezen járok, kolonca vagyok a többieknek. Kínálom Görboánt az esernyőmmel, de nem kell neki. Zongoána vásárolni megy. Magam az összeomlás határán botorkálok ázott cipőmben... hulló angyal, tört szív, őrült lélek, vert hadak vagy vakmerő remények... viaskodás a kulccsal, bezuhanok az ajtón... Tábornok úr, az expedíciós hadtest hiánytalan létszámmal visszaérkezett!

Szokatlanul jól alszom.