Ó hallgass meg poklomból, nemes Bárány,
kinek halálos kínja gyógyulás,
veled akarok lenni, bármi vár rám,
de fölkentségem félszeg, felemás,
adnám magam és visszaveszem újra,
a tébolyító tények raja bánt,
elszántságomat folyton legyalulja
a próza, mint egy csorda elefánt.
Végy hát kezedbe. Vége van, elég volt.
Én már nem bírom tartani magam.
Csak várom, hogy rám szakadjon az égbolt
s boldog tüzeddel elboríts, Uram.
A játék neve: MARADJ TALPON
Játszanak:
Koloán
Koloán feje
Kórterem
KOLOÁN:: Tudok járni!
KOLOÁN FEJE: Zzzzzz
KOLOÁN: Most a szekrényig!
KÓRTEREM: Hahaha
KOLOÁN: Kopp
KOLOÁN FEJE: Zzzzzz
KOLOÁN: Most a székig!
KÓRTEREM: Kopp
KOLOÁN: Megfogtam!
KOLOÁN FEJE: Zzzzzz
KOLOÁN: Most a mosdóig! Utánam, magyarok!
(és így tovább, nagyon lelkesen)
A medve előjön barlangjából.
"Hrrrgggrrr! Micsoda borzalmas árnyék! Jaj nekem!"
Üvöltve menekül vissza a barlangba saját árnyékszemélyisége elől.
***
A sátán előjön barlangjából, tulajdon árnyékába burkolózva.
"Nézzétek! Napfény! Nézzétek! Az Isten!"
És az emberek habzó szájjal káromkodnak, azt képzelve, hogy ez a kaotikus iszonyat az Isten.
***
Mindenkiben a jót látni. Sértő szavakat nem tartani számon, arrogáns személyekről lefejteni az ellenszenv burkát.
S akkor átjön az öröm.
A fellegeken bukfencező, a Trónus előtt táncot járó, az eksztázis dallamait improvizáló öröm.
Az angyalok öröme.
Mintha fehér, szivacsos műanyagba süppednék alá. Nagy béke burkol. Érzem magam körül egy kristálytiszta jelenlét közegét. Az angyalok csöndben vannak, én csöndben vagyok, s az Úr a csönd.
Eljöttél, megkerestél, fontos vagyok neked.
De itt vannak a szomorú tények: a túlterhelt ápolónő már nem képes hiánytalanul számontartani a problémákat és a feladatokat, ezt a betegre hagyja, a beteg pedig nyűgösnek látszik, ha szóbahozza azokat.
Fiatal nővérkék nincsenek. Mind veteránok, akik éhbérért, túlterhelten, foggal-körömmel tartanak ki hivatásuk mellett.
Gombos Péter barátom izgalmas anti-utópiát írt. (Vándorok, Pont Kiadó, 2011. – kapható a Lyra könyvesboltokban) Nem vagyok sci-fi kedvelő, de ez egyúttal kultúrtörténeti, az ifjúságot érdeklő írókat népszerűsítő regény.
Al Deszi Dalur libanoni herceg vagyok, magasról tekintek le hazám hegy-völgyes tájaira.
– Ha ezt és ezt a műveletet végzi, szóljon a nővérnek.
Végezném. Szólnék. Nővér nincs.