A Mária Rádió igáját már leráztam, de az ott tartott előadások során kialakult az a rossz szokásom, hogy hetente megírok és diktafonra mondok egy-egy előadást. Ez egyre fárasztóbb. Ha a SirHasirim sorozat végetér és – mint remélem – könyvvé alakul, abba is hagyom. Most azonban még felénél se tartok. Közben könnyelmű ígéretet tettem a Keresztény Élet főszerkesztőjének, hogy az ő lapjába is írok. Hétfőn hajnali kettőig dolgoztam egy megígért cikken. Végül talán meg se jelenik. Problémát jelent ugyanis a főszerkesztő úrnak, ha a weben előbb publikálom. (Ez a magyarázata a Föltámadás és a Gyónni c. cikkek átmeneti eltűnésének az Ordít az oroszlán sorozatból.) Ugyanezen a héten befutott egy kérés az Új Ember munkatársától, hogy anyagot szeretne a Hét Láng Közösségről...

Kezdek csillagokat látni. Ó szerkesztők, hagyjatok L. A. A.

Létezni, Aludni, Alkotni.

A hajszolt robot nem alkotás. Vagy a főlusta beszél belőlem? Ha igen, egyetértek vele. Verset írni például csak semmittevés útján lehet. Emlékszem, a teológián akkor kezdtem verseket írni, amikor vizsgaidőszak volt, és megszűnt egyik előadás a másikat követni. A pergőtüzet rosszul tűröm.