Tegnap este duhaj voltam. Miután elénekeltük a szent zsolozsmát, kiittam a világ minden light Coláját, egyúttal még két és fél pohár sört is, amivel a szívélyes házigazda megkísértett. A sör bűnös dolog egy cukroánnak, de előzőleg jó nagy adag inzulint nyomtam szerény személyembe, mert számítottam erre a fejleményre. Így hát sörbe fojtottam az előző hét minden bánatát.

Volt sok. Hol a bojlerem mondta be az unalmast, hol a zuhanyozó rózsája bomlott alkotórészeire. Egy szorgalmas gondnok segítségével mindez megoldódott, de vannak átfogóbb problémák is.

Egy buszozás segítségével, amely részben hullámvasútra, részben körhintára emlékeztetett, s olyan hosszú volt, mint egy közepes űrutazás, eljutottam szerény lakomba s idővel az „ágyban, párnák közt” állapotra. (Bár nem értem Petőfit, miért akarta a párnák közé dugni a fejét. Én a párnákon tartottam.) Ellankadt féktelen fantáziám, nyilván az elfogyasztott sör is segített a lankadásban, eljött a jótékony álomtündér. De úgy két óra múlva idegesen elrebbent, és visszatérő öntudatom kínosan reagált a tényre, hogy valami zaj van.

Valami zúgott az éjszakában.

Ébredezve próbáltam tudatosítani, hogy a lakásomon kívüli vagy lakásomon belüli zajról van szó. Nem tudtam biztosan eldönteni, kimentem hát a hallba, és egyre világosabban érzékeltem, hogy a vízvezetékcsövek zúgnak. Hasonló már máskor is történt. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor meg kell engedni a vizet. Most is így cselekedtem, és a zúgás megszűnt. Valamitől rezonanciába jönnek a csövek, s bömbölve zajonganak órákig is, ha nincsenek használva. Volt már éjszaka, hogy kétszer is erre a zúgásra ébredtem. Mindig megnyitottam a csapot, és a dübörgés elült, de persze óhatatlanul fölmerül a kérdés, hogy hányszor ébreszt föl ez a hang éjszaka, és el tudok-e aludni utána egyáltalán.

Olyan ez a hang, mint egy mélyen alvó királytigris erőteljes, egyenletes horkolása.

De vannak a vízvezetéknek egyéb hangjai is. Fölöttem is, alattam is használják a vízszolgáltatást, s ilyenkor a csövek megzendülnek. Van olyan hangjuk, amely egy elefánt rikoltó trombitálására emlékeztet. Egy másik, gyöngébb hang olyan, mint a Fekete gyémántokban szereplő őslajhár, a hylobates elhaló sóhajtása, mikor már nagyon fáradt.

Büszke lehetek, nincs mindenkinek saját állatkertje.