Az előző, Bömbölő csövek c. naplóbejegyzésemben említett tigrishorkolást megbízható vélemény szerint bojlerem túlnyomása okozza. Gondoltam hát, jót fog tenni, ha kicsit kifolyatom a meleg vizet lefekvés előtt. Úgy is lett, éjjel nem zengtek a csövek. Elefántrikoltás és lajhársóhajtás volt, de a tigrisorgona csöndben maradt. Viszont megfeledkeztem arról, hogy a csapból forró víz folyik. Vízivás előtt ki szoktam engedni a hidegvizes csapot, hogy ne a csövekből érkező langyos vizet nyeljem. Így hát megszokott mozdulattal a csap alá tartottam egy poharat, kezemmel együtt. Különös hideg érzetet éltem át, aztán ösztönösen eldobtam a poharat és elrántottam a kezemet. Forró víz volt.

Ezúttal nem szókép, hogy leforrázva távoztam. Fájt, mint a kórság. Jobb híján egy gyulladás elleni krémmel ápoltam, s hála a Mindenhatónak, hamarosan alábbhagyott. De eszembe jutott a Sötétség délben egyik epizódja, amikor a börtönfalon át ezt az üzenetet kopogtatják: „A Nyúlszájút megkínozták.” „Hogyan?” „Gőzfürdő.” Mit mondjak, nem lehetett kellemes.

A nyúlszájhoz annyit: az esti misén, homiliám közben, két nem teljesen ifjú hölgy zsebkendőjével legyezte magát. Katarzis helyett nyilván gőzfürdő-élményük volt. Lehet, hogy borzalmas dolgokat makogtam, de szemem-nyúlszájam elállt, hogy ezt ilyen közvetlen módon az arcomba lehet legyezni. Később odapislantottam, a továbbiakban már nem legyezték magukat. Csak a homilia közben volt melegük. Nem tudom, TALAKE, beszéltél-e már nyilvánosság előtt, de ilyenkor minden mászkálás, babrálás, suttogás, másfelé nézés, közömbös arc iszonyúan irritáló tud lenni. Úgy belezavartak a szentmisébe, hogy a felajánlás utáni kézmosásról megfeledkeztem.

Lehet, hogy nyúlra hasonlítottam, de legalább Pilátusra nem.