Debrecen csapatai megverik a rácokat és elhódítanak tőlük egy kerekes ágyút meg egy „török muzsikát”. Kiderül, hogy a rácok szövetségeseik lettek volna, így hát vissza kellene adni nekik a kerekes ágyút és a török muzsikát, ám ők inkább megtartják mindkettőt.

Jókai ezt így adja elő:

Ami pedig azt a követelését illeti az aradi várparancsnoknak, hogy azt a kerekes ágyút, meg azt a török muzsikát tevéstül együtt, ami a rác csapat tulajdonát képezte, ne sajnáltassanak visszaszolgáltatni: no, azzal éppen jó helyen kereskedett! Debrecen nem bibliai cethal: amit az egszer begyomrozott, beszélhet az már, hogy ő ilyen meg olyan Jónás próféta, nem jön az onnan ki többet! (Egetvívó asszonyszív III/1.)

 Jókai tollából úgy folyik ez a tündöklő irónia, mint csap a vízből.

Huj, huj, huj.