Reggeli közben azon tünődöm, hogy van angolul a mássalhangzó. A magánhangzó megvan, de a mássalhangzó elreltőzött szürkeállományom labirintusában. Bizony ez rettentő malvinság. Csak ez a szó jön az agyamba: rodent, de akárhogy forgatom, az rágcsálót jelent, nem mássalhangzót. Mélán rágcsálva vajaskenyeremet, őrangyalomat kérem, hogy juttassa eszembe a mássalhangzót. Persze föllázad a lelkiismeretem, szabad-e egy magamfajta léha Rejtő-bolondnak szívességet kérni Istent sugárzó barátainktól. Biztos rágcsálni hagy még, gondolom igencsak mélán.

 

De nem. Egy pillanat alatt ott a keresett szó az agyamban: consonant.

 

Az őrangyal elképesztően jó fiú. Csodálat neki.

 

Az ember pedig mássalhangzó. Nem szólal meg önmagában.