Vagy félórát gondolkoztam azon, hogy hívták Kalliszt atyát. Miután eszembe jutott, hogy Kalliszt atyának hívták, hallottam egy történetet.

Egy idős hölgy meghívja két barátnőjét. Mivel tudja magáról, hogy erősen szenilis, listát készít azokról a dolgokról, amelyekről nem szabad megfeledkeznie. Beszélgetés közben megnézi a listát, s ez a szó áll a tetején:

Kávé

Kisiet és hozza a kávét. Barátnői jóízűen kortyolják. Miután leszedte a csészéket, megint megnézi a listát. Megint csak az áll legfölül:

Kávé

Hozza ismét  a kávét, a barátnők megköszönik és jóízűen elfogyasztják. Mikor harmadszor is megnézi a listát, még mindig azzal kezdődik:

Kávé

Harmadszor is kávét hoz, a barátnők élvezettel megisszák.

Lassan búcsút vesznek. Lefelé a lépcsőn a két távozó vendéghölgy egyike megszólal:

– Te, ez a Malvin igazán megkínálhatott volna bennünket egy kávéval.

 Mire a másik:

– Ki az a Malvin?

= = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = =

 Engem ez Ionescura és Dürrenmattra emlékeztet...