"Kedves Gábor atya!
Tegnap este is ott voltam az esti misén! Hihetetlen vagy! Látok egy idős embert, aki betipeg a templomba, és én azért imádkozom, hogy ma se botoljon meg a lépcsőn.
Azonban néhány perccel később már eszembe sem jutnak hasonló gondolatok, mert amint elkezdesz beszélni, nyoma sincs az öregségnek. Tegnap is magaddal ragadtál és nem tudtam másra gondolni, csak a te szavaidra."

Na tessék! A levélíró egy roma hölgy, aki hittanosom volt. Most ne legyek beképzelt?

(Talán inkább ne, valami azt súgja... Bonyolult az élet...)