Félálomban vergődöm, közben szól a rádió (mert egyszer már fölkeltem és bekapcsoltam), és szól ("pí-pí-pí") az ébresztő is, mert már idő van; hogy teljes legyen a skála, közben álmodom egy kicsit. töredezett álmaimban egy bajszos pofa mászkál. Jung szerint többnyire önmagunkról álmodunk, de nekem nincs bajszom. Nem tudok rájönni, honnan ez a bajusz. Nagy sokára kapcsolok: Delta, kedvelt asszisztensem a szentmisén, fehér bajuszt visel. De a Bajszos Pofa bajusza nem fehér, és Delta arckifejezése nyájas, ez a pofa pedig komoly, vagy inkább komor. Ki ez? A rádió közben bemondja, hogy Kopp Mária meghalt. Csak az imént kapott egy érdemrendet, most pedig – kipp-kopp – fogja magát és meghal. Hetvenegy éves volt, mondja a rádió megnyugtatóan. Én is éppen hetvenegy éves vagyok. Kopp! Bajszos pofa, te vagy a halál?