Szabó Magdánál olvastam, hogy fiatal korában szakdolgozatokat írt, azzal keresett pénzt. Arra is emlékszem, igyekezett a névleges szerzőket rávenni, hogy olvassák el a "saját" dolgozatukat, hadd tudják, mi van benne. Magam is segítettem olykor szakdolgozatot írni olyanoknak, akiknek a könnyed fogalmazás nem volt adottsága. Ilyenkor a tartalomról konzultáltunk, de a fogalmazás többé-kevésbé az enyém volt.

Doktori disszertációt nem írtam senkinek, a magamét viszont az első betűtől az utolsóig magam írtam, a gondolatok is sajátjaim voltak. Mégis csodálkozva hallom a rádióban az öntudatos nyilatkozatokat, hogy olyan plágium, mint Schmitt Pálé, nagyon ritkán fordulhatott elő a nyilatkozók egyetemén. Hiszen találkoztam én egyetemi professzor tollából is németből kiollózott könyvvel. Olyan nagyon megváltozik az emberi természet egy tudományos fokozattal följebb, hogy ott már nem csal senki? S egy diák-puskázás akkora bűn-e, hogy a lemondott elnöknek egy hosszú élet során a sportban, a sportdiplomáciában, a diplomáciában, a politikában fölmutatott eredményei mind eltörpülnek egy zsenge korában meggondolatlanul elkövetett ollózás mellett? Arányérzékem tiltakozik.

Mi a tanulság? Ne légy köztársasági elnök, mert ha találnak a múltadban egy hóembert, még arról is kimutatják, hogy fekete.